 Sokak szerint igen! Szerintem meg nem! Na bumm, akkor most mi van?! Hát, az a baj, hogy jóval többen vannak az ellenkező véleményen, szóval, lehet, hogy én tévedek! De azért megpróbálom megvédeni magam!
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a Honda Jazz rossz autó! (Jól kezdem, máris szépítgetem a dolgot, mentegetőzöm...) Szóval, nem rossz autó! De, hogy a világ legjobbja?! Azt már erősen kétlem! Sőt, azt is megkérdőjelezem, lehet-e egyáltalán a világ legjobbjának lenni minden tekintetben?! |
|
 Mert egy dologban kitűnni, az igen, az esetleg még rendben van! Vegyük például Freddy Mercuryt, a valaha élt legnagyobb énekest! Egyetért mindenki? Nem, az Elvis-rajongók ezután tuti agyonvernek. Meg a Szörényi Leventések is. Tessék! Emiatt nem lehet a Honda Jazz a világ legjobb kisautója, maximum az egyik legjobbja. Visszatérve a Jazz-hez, biztosan merem állítani, hogy vannak nála szebb kisautók!
Bár a szépség relatív, ezt talán még a legelvakultabb rajongók is elismerik, hiszen a forma ezúttal a funkciót követi. Mert hát mit lehet kezdeni egy rövid, meredek orral és szélvédővel, magas utastérrel és függőleges farral. Ilyen esetekben a tervezők is maximum a lámpák, a légbeömlők és a hűtőmaszk formájával tudnak játszadozni, esetleg itt-ott húznak egy törésvonalat, egy ívet, és kész. Jó, a tesztautón sokat dob a gyári spoilerkészlet, jutott belőle szinte mindenhova, de még ezzel együtt sem egy szépség.
Ezzel szemben én meg az utastér ügyes, praktikus kialakítása, tágassága előtt hajtok fejet. Tágas széltében és hosszában; de főként fölfele rendelkezik igen jó adottságokkal, 100 százalék, hogy Jazzben a család egyetlen tagja sem fog panaszkodni. Mert itt már dolgozhatott a belsőépítészek fantáziája, zsenije, rengeteg ravasz ötletet elrejtettek.
 Az egyik legfontosabb firmány talán az, hogy az üzemanyagtankot az első ülések alá dugták, aminek köszönhetően hátul teljesen sík a padló. További következmény, hogy a második üléssor többféleképpen összehajtogatható, átrendezhető, akár komoly kis „furgon" varázsolható a japánból. A csomagtartó pedig alapra 380 literes.
Tágas, variálható és ötletes a Jazz belseje, de ismét csak azt kell mondanom, hogy nem túl szép, illetve ezúttal tényleg finomítok a mondandómon, inkább úgy fogalmaznék, hogy akadnak benne érdekes részletek. El se tudom képzelni, hogy az ízléses kormány, kényelmesek ülések mellett ki adott engedélyt a középkonzol véglegesítésére, melyen a klíma hőmérséklet-kijelzője egyszerűen totál gagyi. Érthetetlen, mert különben nagyon rendben van a kabin, a biztonsági (első légzsákok, függönylégzsákok, aktív fejtámlák, ISOFIX gyerekülés bekötési pontok) és a kényelmi felszereltség szintén.
Menettulajdonságok terén sem érheti erős kritika a Hondát, a „Number One" jelző azonban megint csak túlzás lenne rá. Mert az egyébként kiváló 1,4-es motor nehezen bírná a lépést egy Clio Sporttal, egy Corsa OPC-vel és a társaival - akár egyenesben, akár kanyarban. Nem is ildomos összevetni őket, csak azért írtam le ezeket az extrém példákat, hogy értsük, mindig akadnak jobbak.
 A 100 lóerő egyébként könnyedén viszi a kasztnit, jól gyorsul, rugalmas, az ötsebességes váltó remek társ a dinamikus közlekedéshez. Csak egy plusz fokozat hiányzik róla, autópályatempónál ugyanis a rövid áttételek miatt magas fordulaton pörög a motor, a hatodik jelentősen kímélné a fülünket, a pénztárcánkat és a környezetet. Amúgy a sebességfokozatok rövid úton, pontosan kapcsolhatók, a fék hatékony, a kormány tipikusan elektromos. A magas kasztni túlzottan szélérzékeny, kanyarban rendesen viselkedik, igaz, a Jazz magabiztos úttartásához természetesen a kemény futómű ugyanúgy hozzájárul. Érdekes, hogy a fogyasztás a hatodik hiánya ellenére sem volt magas, a Jazz átlagosan nem igényelt többet 6 liternél - 100 kilométerenként. A tankja viszont nagyon kicsi, így a hatótávja is.
A Honda Jazz nem a világ legjobb kisautója, de mindenképpen kategóriájának élmezőnyébe tartozik. Meg is kérik érte rendesen az árát, ezzel a felszereltséggel a kiskocsi 3 millió 649 ezer forintért vihető haza.
|
